Hát legyen, ormótlan szürkeség, robosztus óriás magasodik fölém. Szinte felém dől, oly magas csak a csalódás a látvány mi becsap, mégis érzem súlyát mi vállaim nyomja. Fölöttem tornyosul, remegő lábakkal tűröm a súlyt. Nem hátrálok, nem mozdulok. Mélyről tör felfelé,…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
