Gaben Blogja

Lassan, egyenletesen, belélegez s kifúj. Benntart, benntart s feszülten figyel. Mint a pislákoló tűz, mely mely csaknem kialszik, elporlasztva hamvait, úgy lángol dühöm, tehetetlenségem! Suhanok, ugrok, bújok, s mászom mi elém akad. Akadály nem létezik, csupán hátráltató erő!…

Durvulni akarsz, hát legyen! Nem volt elég, tudom, érzem. Látod, mint ezernyi tőr hegye, mint az utolsó tüske a tövis végén. Úgy járja testemet a világ érzelme. Látod, itt állok, vállaim megeresztettem, hátam görbe, térdeim gyengén remegnek rozoga pálcikáim közepén. Arcom…