Gaben Blogja

Küzdök, küzdök saját önmagam ellen. Előttünk terül el minden, mit elpusztított Ő a sötét Ő. Mosolya gúnyos, szemei bánattól és dühtől izzanak. Sötét koszos szakadt ruhájából csöpög a fekete büdös sár. Mintha csak a bűn s a kárhozat szülötte lenne. Haja fekete…

Furcsa játék, sakktábla fekete fehér parancsló színei marják szemem, nyugtató fekete fehér lüktetve eszi be magát szemgolyóm mélyére s égetik agyamba a kétséget, reménytelenséget s a folytonos feszült pattanásig feszülő véget. Csak egy kicsi hiányzik csupán csak egy löket…

Mögöttem az izzó mindenség, perzseli a tájat, olykor olykor vállamat éri, hajamba kap. Megperzselve testem is. Lemerevedik minden egyes porcikám, megállj parancsol lényem egésze. Vállam mögött hátrapillantok, elég volt. A perzselő világ hátam mögött megveszett vadként tombol,…

Rövid de most én is ilyen vagyok, nyugodt de izgatott. Csak hagyom, had vigyen az ár, csak fekszem, had vigyen a szél. Finoman simogat a szál, megannyi szál. Érdes mégis éles, de nem vét sebet testemen. Nem bánt, nem kínoz, finoman oltalmaz. Kicsusszan fejem alól bal kezem, lassan…