Gaben Blogja

A sós víz párája tölti be tüdőm. Apró szemcsés homok pereg le a lábamon a felcsobbanó habos tengervíztől. Csak bámulom a horizontot, a soha le nem nyugvó napot. Jobb kézfejem királyom fején pihen, így kettesben bámulunk a végtelenbe. Fényes nappal van, de a csillagok magasan az…

Apró fénypontok, fényesebbnél fényesebb összesség. Mindenségük tükröződik üveges szemgolyómon, megannyi pont, megannyi forma, milliárd számmal lepik el az égbolt minden szegletét. Örökös éjszaka foglyaként heverek a fekete földön. Merev testtel bámulok a végtelenbe,…