Ismerős környezet, térdig botorkálok a papír fecnikben. Lassan, komótosan haladok, mint egy élőhalott, kit csupán egy dolog hajt előre, jobb formán mondva, egy dolog élteti. Ez az egy dolog különbözik részemről, mi részemből való. Hosszú, vékony göcsörtös ujjaim markolják a…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
