Gaben Blogja

Sötét, mély sötét, mely örökkön körbe vesz. Átölel, magába foglal, már már a részem, egybeolvadva haladok előre, botorkálok, bukdácsolok láthatatlan akadályokban. Egész testem egy merő sebhely. Váratlanul, semmiből éles tárgyak szaggatják tépik ruhám, bőröm, húsom.…

Küzdök, küzdök saját önmagam ellen. Előttünk terül el minden, mit elpusztított Ő a sötét Ő. Mosolya gúnyos, szemei bánattól és dühtől izzanak. Sötét koszos szakadt ruhájából csöpög a fekete büdös sár. Mintha csak a bűn s a kárhozat szülötte lenne. Haja fekete…