Küzdök, küzdök saját önmagam ellen. Előttünk terül el minden, mit elpusztított Ő a sötét Ő. Mosolya gúnyos, szemei bánattól és dühtől izzanak. Sötét koszos szakadt ruhájából csöpög a fekete büdös sár. Mintha csak a bűn s a kárhozat szülötte lenne. Haja fekete csimbókokban lóg mindenfele. Körülveszi Őt a hazugság az álnokság s a szívtelenség aurája. Minden egyes porcikájában ízig, vérig, konok álnok módon csupán saját magával törődik. Saját önön érdekei vezérlik, bábuként használja az embereket s nem nézi Ki szívét tapossa laposra.
De eljött az idő, a magány hosszú órája, mikor ez a sötét alak sokáig megpihent, a gonoszság várában aludt, megpihent nem látta nem támadta a felismerést, mit a szikra keltett bennem. Nem érezte a döbbenetet, az undort, békésen aludt úgy gondolván, örök helyre talált bennem. Fel nem ismerve az új gondolatokat, mit a változás szele keltett bennem. S megszületett Ő, ki makulátlan, kinek szemeiben a szeretet meleg tüze ég, kinek szíve nyitott s oly szeretetre képes, mire régen. Őszinteség s nyíltság mi körülveszi, kedvesség mellyel mindenkit megajándékoz. Ő az ki próbálja felépíteni igaz várát. S szembeszállva a gonosszal próbál segíteni. Új ábrándokkal ajándékoz meg, új reménnyel táplál s küzdelemre hív, ne adjam fel tovább előre.
Küzdök a belső rosszal, olykor alul maradtam, de megláttam a fényt. Megláttam Őt, ki erőt adhat, ki előbbre vihet. Nem lehet Velem, még nem, hisz Ő is sérült, Őt is bántódás érte időre van szüksége. De mint utolsó fényforrás ott maradt a horizonton, ott őrizte közös jövőnk.
De mese volt csupán, álom mi rémálom előfutára volt csupán, hisz nem látván háta mögé. Markában Ő is egy ismerős tört szorongatott. Egy tört, mit sötét énem jól ismert s darabokra hullott szíve már megkóstolt s mit az új remény is érzett. Hisz szívünk közös, a harc értelmetlen. Leült hát a két ellenség, s reményét vesztve a jó, kétségbe esve a rossz, látták egymás hibáját, érezték egymás fájdalmát. S egy könnycsepp hullt a mélybe, a feledésbe. Csupán pár szót vitt a szél keresztül a vidéken.
Mi értelme?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.