Csak ülök s merengek!
Csak ülök és merengek, gondolataim egy cél vezérli, megérteni mindazt, amit az emberiség évek óta kutat. Felismerni a felismerhetetlent, észrevenni az észrevehetetlent rájönni a miértekre. A rideg vas hívogatóan fekszik az asztalomon, figyelem, mert ő is figyel engem. Ez lenne a legegyszerűbb módja, de miért vágyom minderre az ismeretségre. A tudat majd megkönnyíti lelkem? Segít nekem? Értelme lesz egyáltalán tudni s el nem mondani senkinek? Együtt élni egy olyan dologgal, tudni róla hogy felbecsülhetetlen kincs minden ember számára, és nem elmondani. Miért, már megint, folyamatosan, ki akarok törni meg akarok szabadulni a láncoktól! Ha különlegességre vágynék a természet megcsúfított volna. Akkor, ha úgy történt volna, már más bajom lenne. Mindig van valami, történik valami. Ok, okozat tényezők, de már elég volt. Nem bírom, legyen vége. S a penge már nem csillog, bepiszkoltam. Vége.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.