Gaben Blogja

Mögöttem az izzó mindenség, perzseli a tájat, olykor olykor vállamat éri, hajamba kap. Megperzselve testem is. Lemerevedik minden egyes porcikám, megállj parancsol lényem egésze. Vállam mögött hátrapillantok, elég volt. A perzselő világ hátam mögött megveszett vadként tombol,…

Rövid de most én is ilyen vagyok, nyugodt de izgatott. Csak hagyom, had vigyen az ár, csak fekszem, had vigyen a szél. Finoman simogat a szál, megannyi szál. Érdes mégis éles, de nem vét sebet testemen. Nem bánt, nem kínoz, finoman oltalmaz. Kicsusszan fejem alól bal kezem, lassan…