Ez egy számomra igen igen érdekes írás, megvan már 4 éves is ez az íromány.
Dark Angel
Dark Angel csak így hívja magát, de ki is Ő valójában. Ki lenne? Egy senki, vagy létem, életem része és valója? Nem, egyáltalán nem. Ha Ő senki, akkor én semmi, ha Én senki, akkor Ő a semmi. Dark a létem része, tudatom ama része mely cselekszik mikor érzéseim tetőfokára hágnak, irányítja elmém s kezem. De Ő valójába az, ki vagyok? Vagy teljesen más?
Sajnos más, nem E világi, nem közénk tartozik. Ő az ki, megvalósítja létem leghőbb vágyát óhaját. Lenni valaki, létezni valaki, hatalommal és tudással bírni. Oly tudással és oly hatalommal melyről hétköznapi ember nem álmodhat soha. Csak Én merek erre gondolni. De kár volt, megteremtettem Őt. Irányítani sose fog. De csábít, hív a másik oldalra. Kényszerít a tettekre, kényszerít a hatalomra. Tudom józanész nem elég hozzá. Józanész? Dehogy! Lehetetlen józanésszel érvelni, ellene képtelenség. Kiröhög csak és megaláz. Dark Angel az ki mindig is velem lesz mindig is a részem, de még nincs itt az ideje. Fiatal testem s lelkem gátolja magasba törő elmém hatalmát. Nem teljesülhet még akarata. Hisz eme setnye és fejletlen test mire is lenne képes. Összetörik s elpusztítják. Nem, eme test nem való semmire. Nem jó arra mire, a másik Énem szeretné s akarja. Mindaz mit szeretne beteljesületlen lesz s kivégezetlen.
De elmém szárnyalhat, s szárnyal is a magasban, hisz neki köszönhetem mindazt mit köszönnek nekem. Neki köszönhetem azokat melyeket szeretek tenni és érezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.