Legbelül
Ott van mélyen legbelül! Érzem s élem percről percre, napról napra, évről évre. Nem tudom már mióta, de feszít, feszít legbelül az, mit képtelen vagyok kiengedni. A kulcs mi nyitná börtöne zárát, elveszett, én nem találom, keresem mióta álmom nyugtalan, napjaim keservesek s gondolataim csak körülötte forognak, azóta keresem. Próbálom szabadjára engedni, kiszabadítani a világra, de Magamtól képtelen vagyok. Tisztán érzem, ott van, hogy ott van, legbelül, Valami. Valami, ami nagyobb minden élőnél s élettelennél. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem, egy lépés elég lenne s a kulcs. Mégsem találom a titok nyitját, képtelen vagyok lépni, elérni, a kulcsot meglelni. Próbálkozásom a börtön lerombolására mind hiába való, kerestem a rést, hol támadhatok, ahol majd minden erőm bevetve áttöröm a falat és a titok leleplezésre kerül. Szűntelen keresem, s soha fel nem adom. Egy nap majd megtalálom. Azon a napon a lelkemben rejtöző valami majd a felszínre törhet. Mert kell nekem, kell az mi bent relytőzik. Tudni akarom mi az mit szemem elől elrelyt önön lelkem, de testem minden egyes porcikája érzi, kell nekem Az! Talán szavaim, gondolataim, tetteim majd meghozzák a rég áhított szabadságot és a börtön falai összeomlanak. Akkor ott leszek, végig nézem, s ott fogok állni, farkasszemet nézek majd Azzal mire oly sokat, oly sok évet várakoztam. Akkor ott, megváltozom, tudni érezni és látni fogom valós végzetem ebben a rohadt világban!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.