Előre tovább meg ne állj. Körülötted a világ suhan tovább. Elmosódott alakok százai, emberek tömegei jönnek melletted, válnak el tőled, hagynak el, csatlakoznak hozzád. Sokuknak csak a hátát látod, sosem mutatják arcuk, vonásaik természetük rejtve marad.
Vannak kik élesebbek, kiket tisztábban látsz, család, barát. Látod őket, de nem állnak oly közel hozzád, befurakszik egy elmosódott durva alak, közétek áll, de nem zavar meg, mindig kiszúrod őket a tömegből, folyton folyvást látod őket. Hol mögötted, hol előtted, hol pedig Veled haladnak egy vonalban együtt segítve. A táj változik a környezet megerőltet, sokszor senki nincs, egyedül haladsz a kies vad tájon küzdve viharral, villámokkal s mocsárral. Mi néha elnyel, magával ránt!
Nyugtató s egyben csábító illat lengi be a környezetet, sokan vagytok, nem tudod honnan jön, kitől származik. Csak érzed, minden porcikád átjárja, hív előre. Felfigyelsz egy élesebb alakra, kit eddig még nem láttál, egy határozott körvonalra, látod szőke hajának minden egyes szálát, érzed illatát, hallod lélegzését melyet kétségbeesetten kapkod. Tekintete ide-oda cikázik, kezével lökdösi a tömeget, pánikszerűen menekül. Nem találja helyét, keres Valakit. Próbál sietni, de a tömeg elnyomja, nem enged teret neki. Ijedten hátra tekint. Égszínkék szemei tudatodba vésődik, ajkai remegése félelme tettekre sarkal. Már ismered, tudod mit kell tenned. Mint szellem suhansz keresztül a tömegen, nem érsz egyetlen emberhez sem, hisz számodra megszűntek létezni az alaktalan semmik, sietsz előre a megmentésére. A lány kapkod, már már sikít. Hátrapillant, meglát s megriad, félelem csillan kék szemében, s sikítva töri az utat. De botladozik, nem halad.
Odalépve hozzá megfogod vállát, gyengéden megfordítod, érzed minden porcikája remeg. S akkor kitisztulsz számára, hisz Te is csak egy elmosódott alak voltál Neki, ki üldözőbe vette, kiről azt hitte fenyegetés.
Szemedbe néz s már nem remeg, mosolyod megnyugtatja, erős ölelésed megvigasztalja s csókod erőt ad Neki!
Együtt haladtok tovább, kéz a kézben küzditek magatok tovább, keresztül az embertömegen, nincsenek már mocsarak sem viharok. Szárnyaltok már együtt boldogan a magasban. A jövőt csupán egymás szemében látjátok, nem kell előre nézni, tova tekinteni, hisz a jövő melletted áll!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.