Ez új:
Azt érzem
Miért érzem még? Miért kell, miért kívánom csókját, karjai ölelését, szíve dobogását szemei lágyságát? Miért kell nekem? Miért nem tudok szabadulni? Látom Őt mindenhol, látom, érzem s kívánom! Kívánom teste minden porcikáját, lágy hangját, vagy durva szavait! Bármit mi hozzá tartozik, bármit mi közel visz hozzá! De miért? Egyáltalán mikor tanultam meg így érezni? Mégis miért? Képtelen vagyok ellenállni, képtelen vagyok nemet mondani, s ez fáj, sebez. Hát sose lesz már vége? Ennyi idő s még mindig képtelen vagyok felejteni? Vannak pillanatok , mikor elfelejtem, vannak másodpercek mikor boldog vagyok. De érzéseim egy cél körül forognak. A cél egy személy, kit soha többé már nem kaphatok meg. Ki soha többé nem ölel, nem csókol, s nem mondja azt: Szeretlek! Szívem már nem dobog, testem lassan kihűl, lelkem már a távolban jár. Könnyű lenne, egyszerű és gyors.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.