Tiszta, makulátlanul tündöklő. Hibátlan felülete töretlenül ragyog fel. Nincs firka, sem giccs, apró ránc mi összképét rontja, sem halovány vonal mi tévedését mutatja. Könnyed, erős vonalak, határozottak s kellemesen tekintenek vissza ránk. Minden mi rajzolódik, mintha csak oda teremtették volna, nincs szükség durva korrekció, sértő beavatkozására, sem feszült idegek okozta apró ráncok keltére. Tiszta, egyszerű s kellemes összkép mi megszületőben van kezünk munkája alatt. Együtt dolgozunk, lassan haladok, óvatosan, figyelek minden egyes megtett vonal milliméterének vésése előtt. Feszülten, még is könnyedén lesem pillantásod, mintha kőbe vésnénk, melyet nem lehet korrigálni, nem lehet javítani, csak rontani. Tudom apró hibák javíthatóak, helyes útba terelhetőek. Apró mosolyod elárulja, szemed szinte meséli. Lassan, óvatosan, ne erőltesd, csak hagyd, had történjen.
Látom szemed csillogásából, ajkaid apró rezzenéséből, kíváncsi vagy, hajt a tudatlan. Látod, érzed kezünk munkáját. Nem rémít, nem menekülsz, átadod magad, ahogy magam adom s együtt sodródunk a papíron. Haladunk előre, együtt suhanunk a fehérségen s nyomunk után felragyog. Együtt járjuk közös táncunk, összhangban egymást segítve, irányítva. S mind végig ott ragyog. Lemoshatatlanul, ott tisztán egyértelműen. Az a kis csalfa mosoly, az érzés, mit talán még fel sem fogtunk. Valami különlegeset találtunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.