Miért tette. Mi értelme lehetett mindannak mit tett. Talán semmi vagy tán mégis. Ülök a kard börtönén. Mögöttem a fogoly. Nem tudok vele mit tenni. Itt kell hagynom, még nem lehet az Enyém, nem birtokolhatom mindazt, mit adhat. Akkor miért kellett megmutatnia, miért adott ízelítőt abból a hatalomból mi az Enyém lesz egykoron. Megízleltem a hatalom ízét s már hiányzik az íz. Még érzem nyelvem hegyén, próbálok kapaszkodni belé, próbálom visszatartani, de tudom már, még nem lehet az enyém. Mégis oly megnyugtató oly kellemes az a hatalom mely vele járt. Testem s elmém fiatal még E hatalom kezelésére, a Bölcsek ezt tudják jól s nem értik miért kapott eme gyermek ily nagyhatalmat s tudást. A gyermek csak büszkélkedik és érzi már Ő is:

Fiatal még.

Fiatal hát persze, de lelke kitörni készül, nem bír hatalmával. Átvenné irányítást a testen mit kapott, de Ő nem engedi. Mint mindig most is közbeavatkozik, s ott van mindenhol. Beleszól fiatal erejébe, s elveszi azt. Tudja indulatos s lobbanékony a gyermek, s nem viselhet eme nagy terhet.  Igazat ad Neki a Lélek, de a Test ellenkezik. Eljön majd az idő, mikor fejet hajt a lélek s test. Megismerhetik egymást. Lelkemet fogva tartja valami. Mint a kardot a kő, lelkem a rab s talán testem maga a börtön. Talán Én lennék a fiatal gyermek. Hisz kaptam régen valamit, melyben annyira hittem s tudtam igaz mit hiszek, de hitem megingott, akaratom meggyengült. Az vagy, aminek érzed magad. Én az vagyok, aminek születtem, Táltos. Táltos voltam s leszek, csak el kell fogadnom jövőmet, mely nem az egyszerű ember jövőjét takarja, sokkal inkább egy gyötrelmes, akadályokkal teli, nehézkes utat. De megéri majd, hisz más ember leszek a végén.