Gaben Blogja

 Várok, de mire? Telnek napjaim. Teljes szívemből, lelkemből, múlnak el a pillanatok. Újra magam vagyok, tiszta énem részét mutatom a világnak, nem bújok el, kitárulkozom. S közben bőszen keresem őt, de nyughatatlan vagyok, türelmetlen, magányos. Fáj az, mit mások oly…

Minden porcikám, mi részem s lényem lényege, üvölt, harcol! Küzd egy célért, egy élményért, egy világmegrengető tettért! Cselekvésre vágyik testem. Lelkem, tettekre sarkal, vágyam hajt, a világ visszatart! Érzem, bármire képes vagyok, mégis tehetetlenül lebegek kétségeim…

Egy apró vékony fehér szál. Vékony, sérülékeny és magányos! Több csonk, aranyszálak roncsolt tömkelege mered a világ felé. Mint a kócos, töredezett hajtömeg, úgy csomósodik előttem. Fejem az ölébe hajtom, a kis ezüst szálak újra összekapcsolódnak, gyenge kis szál köt…