Kiégtem!
Mit írjak? Kiöntsem szívem? Egyáltalán lehetséges oly dologról írni mi már nincs? Elpusztult, elnyelte valami, mi lelkem pusztította, minden mi bennem élt most hamu s por. Eltűnt minden, csókja íze, szíve dobogása, mosolya, ölelése s teljes egész lényének valója. Vége, ennyi! Az érem peremén álltam mikor Ő lerántott, biztos lábra állított. Megtette mit más képtelen volt. Elképzeltem mit rendes hétköznapi ember elképzel Életével. Ő volt a levegőm, a lelkem szívem jövőm s létem. S most egyetlen szó átfordított az érme másik oldalára taszított. Levegő után kapkodom de már nincs, jövőm felé tekintek, üresség s fekete ködöt látok csupán. Testem keresem de hiába, nincs másik oldal, nincs semmi csak én. Nem érzek, nem élek, nem létezem. Egyedül vagyok. Mégis vannak mellettem, érzem jelenlétük, érzem éreznek helyettem. Ők már csak a kapocs, Ők tartanak a földön, Nekik köszönök mindent, de üres szavakkal. Egyedül vagyok. Érzem őket de látni többé képtelen vagyok. Az érem másik oldalán hagytam mindent, Szerelmem, jövőm a világot. Kiégtem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.