Látod!?
Látod, vegyél egy nagy levegőt, engedd ki szép lassan. Majd egy újabbat és ordíts, ordíts mindenre a világra, az emberekre, az univerzumra, a végzetre, sorsa, mindenre ami csak szembe áll veled. Ordíts rá, ha melléd áll, ordíts rá, ha ellened van, akkor se hagyd nyugton, ha egyáltalán nem foglalkozik veled. Tüntesd el nyomaid, ordíts, amíg csak tüdőd, szíved, lelked s tested bírja. Majd ess össze, rezzenj egy utolsót a földön, s leheld ki lelked. Senki nem fog sajnálni, aki csak tud, arrébb rúg majd. De te ne törődj ezzel. Védd őket, lelked a földön ragad majd, s tereld őket a helyes úton, akit s amit csak eltaszítottál magadtól. Még véletlen, soha míg élnek ne essenek abba a hibába, mibe te estél. Súgd fülükbe a helyes megoldást, védd őket, áldozd fel lelked minden darabját, hogy Ők üdvözölhessenek, Te pedig kapd méltó büntetésed. S mikor látod Őket, fent, boldogan, akkor eltűnik minden kín, egy mosolyt erőltetsz majd az arcodra, s újra feltőr belőled az üvöltés, de már a fájdalomtól az elmúlástól s a büntetéstől mit jogosan érdemeltél. De lelkedben marad egy szeglet, mit büszkeség tölt majd el mert tudod. Mégis tettél valamit!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.