Apró viszketés, bizsergető érintések sokaságának futkározása a hátamon. Milliónyi pontok, melengető érintése. Reakció, kölcsönhatás, vágy, fékezhetetlen tiszta vágy, mi egyetlen biztos pontba, egyetlen irányba vonz, köt, hajt. Személyének vonzása, szemei csillogása, ajkai érintése. A világ közepe Ő. Napom Ő, közepe mindennek. Csókja feltölt, ölelése megnyugtat, közelsége békét hoz lelkemnek. Az első, az esély, mi megadatott. A tudat mi mindent kitörölt, a boldogság, mely fel s alá futkározott hátamon, egyetlen pontban koncentrálódott. A tudat, bevésődött. Az esély megadatott. Az öröm megszületett s repített. Éreztem, kirobban. S tollak sokasága, láthatatlan szárnyak, miket Tőle kaptam, a boldogság, minek forrása Személye boldogsága. Lépteim hazafelé puhák, szinte alig érintik a rideg talajt. Megsebzett, fekete szenesedett szárnyaim lehulltak, leseperte hátamról s fényes, tiszta, gyöngyházfényű tollak teremtődtek keze nyomán. Újra szárnyalok, a talaj már nem köt, csak legyintek s magasba szállok, arcomon széles mosoly, lelkem fényesen tündököl, a talaj messze már, nem ránt magához, nem zuhanok. Szárnyalok! Illata elkísér, ölelése megvéd. Szárnyai repítenek. Felé repülök. Vele szállok. Érte lélegzem, küzdök s kitartok. Betelhetetlen vággyal tekintek rá. Ha csak egy percre egy pillanatra láthatom, beragyogja a pillanatot, szebbé teszi a percet, megállítja az időt s csak Ő létezik. Ott akkor, máskor, Örökké!
A barlang messze már, a falak ledőltek, a kék ég, a szabadság, a Világ szépsége mit Ő ragyog be, mit Ő tett széppé, tett élettel telivé.
Ujjaink összekulcsolódnak, testünk eggyé forr, világunk együtt éljük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.