Gaben Blogja

Isteni Füst!

Különös rezgés tölti be a teret. Nyughatatlanul tekintek körbe, hiányzik, érzem kell nekem. Felkelek székemből s megtöltöm tüdőm a szoba levegőjével, szinte már érzem. De még nem tudom, ma mi kell nekem! Szekrényemhez lépek, lassan kitárom a kétszárnyú kincsestáram. Illatok tömkelege árad ki belőle. Szemem csillog ahogy végigtekintek kincseimen. Mind közül a legfontosabb felé nyúlok, narancs arany színekben játszó fenséges üveg, benne karcsú nőies fém test s gallérja felett a tölcsér. Kiveszem s hosszú csövét is magamhoz veszem. Elkészítem s kicsit magára hagyom, megfontoltan kell választanom. Dobozról dobozra, illatról illatra s ízről ízre haladok, minden variációt szépen megfontoltan végig gondolok, megfontoltan vizsgálom mit kívánok, mintha csak egy finom főételt, csokit vagy egy jó italt választanék a boltban. Két illat az mi viaskodik bennem, ez a két illat nem enged nyugodni s emlékeim megelevenülnek ahogy nagyot szippantok az egyik ízbe. Magával ragadt minket azon az estén fenséges illata s íze, megalapozta az este folytatását. Az ágyban fekve vizsgáltuk a pipa füstjének keringését. Figyeltem ahogy szőke hajában meg-megmarad a füst s jót mosolyogtam mikor karikát próbált ajkaival formálni. Sanda mosollyal térek vissza a jelenbe majd nagyot szippantok a másik dohányba! Késő délután a barátok együtt, két fenséges pipa körül, szipákoltunk nyugodtan, az elmúlt időkön merengve. Tovább mosolygok s már találgatom is az arányokat mely tökéletes kihozza majd a két dohány fenséges ízét. Kevés idő sem kell s már az asztalnál ülve keverem a dohányokat, s már töltöm is a tölcsért. Fém közé fogom a rakoncátlan szenet kit ha meggyújtok hangos sziszegéssel kezdi felölteni vörös köntösét, mely szolgáltatja számomra s pipám számára az elengedhetetlen hőt. Készen áll minden, beágyazódtam puffomba s kényelmesen körülvett a zselé. Teám jobb oldalamon pihen, pipámmal farkasszemet nézek. Nyugodt, mély lélegzetet veszek s lassan szívni kezdem, egy szívás, meg még egy s az isteni füst járja át testem minden porcikáját. Érzem tüdőm betölti a fehér, Isteni füst. Majd lassan, kifújom vigyázva féltve mint anya a gyermekét. Szemem lecsukódik s csak élvezem a füstöt s az ízeket. Agyam bombázza az ízfergeteg, lassan eltűnik a világ, csak én vagyok a pipa és a füst mi kitölti a szobám, közrefog s elrejt a világ zajától. Gondjaim úgy foszlanak szerteszét, mint a karikák mik miután eljárták kötelező táncuk a levegőben oszlanak semmivé.