Ez is egy régebbi:
Világosság
Kétségek gyötrik lelkem. A homályos jövő, lelkem fájdalma. Nem, semmi köze az emberi mulandóságnak. Értékesebb dolgok, mint az étel, ital, ruhák s a jó idő. Lelkem boldogságáról, nyugalmáról van szó, túl sok lenne az energiám s kihat lelkemre, mely szüntelenül nyughatatlan…
Netán hiányzik mindaz mit átéltem másokkal s magammal. Az éjszaka forró pillanatai mit nem én élek át. Nem, nem igazán. Magam sem tudom, csak létezem. Létezem, vagyok s élek.
Író vagyok, egyesek szerint. Mások szerint tehetséges kezdő s vannak kik irigyek, szerintem csak vagyok Valaki. Valaki a sokak közül melyek a szavakat nem úgy értelmezik, mint a hétköznapi ember, ahogy beszél, gondolkodik. Gondolataim furcsábbak, szövevényesebbek. Talán ebben vagyok más, ez az, mi nekem megadatott. Adatott de nem céltalanul, hisz mindenki céllal teremtetett. Előnye s hátránya megannyi tulajdonsága van minden embernek. Nekem is. Érzelmeim, gondolataim, mint a tenger. Olykor háborog s betörhetetlen de a felszín alatt megannyi kis élőlény s nyugodt világ bújik meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.