Mikulás

Nem bírok magammal. Egész nap csak fel alá járkáltam, játékaim sem érdekeltek annyira, mint máskor, de hiszen a legtöbben mind ilyenek ilyenkor. Olyan lassan jött el az éjszaka, minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, egész nap olyan voltam, mint akit felhúztak akárcsak egy lenkerekes kis autót. Mikor besötétedett a madarak elhallgattak és a csillagok előbújtak a felhők mögül, én leültem a szőnyegre, s mint aki mit sem sejt játszani kezdtem. Tudtam csak ilyenkor fog megtörténni. Ha ott vagyok és figyelem, nem fog eljönni. De szívem egyre hevesebben verdesett, tenyerem alatt izzadtak a játékok s félszemmel mindig az ablak felé tekintgettem. Egy kesztyűs kéz nyúlt az ablakhoz, piros kabátjának szára még megvillant egy pillanatra majd lerakott egy csomagot és bekopogott. Felkaptam a fejem s rohantam kifele, hátha még megpillantom. Szegény apukámat majdnem fellöktem, amikor jött be az ajtón. Utánam is ordított. De tudta hova sietek. Kiléptem az ajtón. Az ég csodálatos volt. Ezer meg ezer csillag mind ragyogtak, s mintha csak engem bíztattak volna. Itt járt itt volt! Odafutottam az ablakhoz. A hó ropogott a talpam alatt és látni véltem a nyomokat, miket Ő hagyott maga után. Megláttam, ott volt, egy narancs, banán s egy szem szaloncukor mi rá volt kötve az én egyetlen virgácsomra. Arcom csillogott az örömtől. Felkaptam, gyorsan besiettem, de vigyáztam, el ne essek. Szüleim is örültek. Csodálták miket kapta, kérdezgettek biztos, hogy megérdemlem én, nem értem a virgácsot mindig is jó gyerek voltam, de szüleim megnyugtattak, csak elővigyázatosságból kaptam, a következő évre. Szorgalmasan tanultam s segítettem abban, amiben tudtam. Nem törődtem a figyelmeztetéssel. Betűztem a cserépbe a másik tizenegy mellé. A többit már vissza kellett vágni annyira kihajtottak már.

Megszabadítottam a héjától a narancsot szétosztottam s az egész család megette a saját részét. Majd jött a banán. Szerettem a banánt. Nagyon is. De ezt is elosztottam hisz nem vagyok egyedül, s szeretem a szüleim. Ilyenkor minden olyan szép. Anya, amikor a süteményeit csinálja akkor mindig dudolászik.

Majd a szaloncukor, meghagyták nekem. Hisz az csak az enyém. Kibontottam a fényes papírból s lassan enni kezdtem. Kicsit olyan íze volt, mint anya süteményeinek. De nem az volt, hisz ez szaloncukor. Fényes volt a papírja és csörgött, nem lehetett más. Talán anya ismeri a receptet, de Ő sütit készít nem szaloncukrot.

Mindent jól átgondoltam s elraktároztam minden egyes ízt s élményt. Arcom még mindig csillogott s szemeim olyanok voltak akár égen a csillagok. Belefáradtam a sok izgalomba. Bementem a szobámba elhúztam, a függönyt s lefeküdtem. Hagytam, hogy a Mikulás csomag minden darabja helyet foglaljon a hasamban. Majd elaludtam. De még hallani véltem a huncut kacajt s a száncsengőket.