Gaben Blogja

Furcsa színes villanások töltik be a házak ablakát, minden ablakban kis gyertya lángja ugrál. Finom, fehér réteg borítja az ablakpárkányokat, az udvart, az egész világot. Lassan, nyugodtan szállingóznak az égből a bársonyos és simogató pihék. Mindent beborítva, amit csak érnek. Talpam alatt ropog, ahogy hazafele sétálok, már látom, érzem, hívogat haza a család békéje. A táj csöndes, az élet most ott nyüzsög minden egyes házban. Minden család ünnepel, békében, szeretetben. Hazaérek én is, mielőtt belépek, lerázom magamról a havat, kalapom karimája és megtelt, még egy utolsó pillantást vetek a nyugodt utcára, a sok fényárban táncoló ablakra és betérek a saját kis békés otthonomba. Gyermekeim kitörő örömmel üdvözölnek, vártak már. Széles mosollyal rohannak elém, s ölelik át a lábszáraim. A karácsonyfa már áll, fényárban úszik, a szobát már megtöltötte a fenyőgyanta és a mézeskalács illata. Kellemes meleg árasztja el a testem, a család melege az mi most melegíti lelkem s testem. Gyermekeim szemében boldog fény csillog, az ajándékok, a hangulat, és a karácsony mindaz mi most szemükben visszatekint rám. Boldogan tekintgetnek az ajándékok felé, várják a pillanatot, mikor rávethetik magukat a dobozokra, a csomagolásra és az ajándékokra. Feleségem keblére ölel, gyengéd csókot kapok tőle. Majd mind letelepedünk a fotelba, a karácsonyfával szemben. Gyermekeim közém és párom közé ülnek, és babaszemekkel tekintenek ránk, felváltva, nem kérdezték, de szemük csillogása mindent elárult. Összenéztem életem párjával, elmosolyodtunk, s mind a ketten egyszerre bólintottunk. Míg a gyermekeink a csomagolást pusztították, mi összebújtunk, éreztem feleségem szívének minden dobbanását, örömét és könnyeit. Gyengéden homlokon csókoltam, átöleltem, fejét a vállamra hajtotta, és így figyeltük tovább gyermekeink. Boldogan játszottak új játékaikkal, majszolták a szaloncukrot. Összenéztünk s csak annyit suttogtunk, Boldog Karácsonyt!