Lebegek
Lebegek fent a magasban, körülöttem furcsa köd melyben sötét foltok tátongnak. Olykor villámlás cikázik keresztül a ködön, gyenge fuvallat indítja meg az engem körülvevő környezetet, kicsit megmozdul minden. Nem tudom, hol vagyok, egyáltalán azt sem tudom, létezek-e? Tekintetem lassan pásztázza a ködöt. Miért lebegek itt, mégis miért vagyok itt? Nyugodtan, kiegyensúlyozottan és tudatlanul lebegek. Első emlékem, egy csók, mint ismeretlenül kaptam, egy csók volt az mi ébresztett. Már az idejét se tudom, de érzem még ajkaimon, lágy érintését. Leszegem fejem, s most mást látok talpam alatt. Nem a ködöt, nem a villámokat. Ott vagyok, magam alatt, egy kövön ülök egymagam, hirtelen egy másik pontban, ismét megjelenek, egy fényt követek. Megannyi énem jelenik meg a talpam alatt. Boldog, haldokló, küzdő s boldogtalan megannyi magamat látom lent. Az emlékképeim vetítődnek a ködben, egymásról mit sem tudnak, a múltam minden mozzanata zajlik a talpam alatt. Hirtelen felkapom a fejem, sűrű, átláthatatlan köd, csak ennyi. Majd fekete foltok lepik el a fölöttem elterülő világot. Messze van, nem látom tisztán, apró és nagyon sok fekete folt. Lassan rájövök, talpak lenyomatával van tele a köd. Feladom, leszegem fejem, szemem becsukom, s folytatom bűneim sorolását. Egyszer talán majd végzek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.