Mire is vágyom? Mire is vágyunk? Tudjuk mi az, mi igazán kell? Ismerjük vágyaink netovábbját, vagy csupán észre sem vesszük, mink adatot? Hogyan éljük életünk? Miért éljük mindenapunk? Karrier, család, pénz, boldogság? Mindez jelent egyáltalán valamit? Pénzed van, időd nincs! Boldogság van, pénzed nincs! Család, de megszakadsz, hogy megtartsd! Ön ámítás? Elveszettség! Egész, még is hiányos! Boldog, s valóban könny csordul. Nem jönnek, nincsenek, elvesztek a szavak. Üresség, mély, feneketlen üresség! Apró örömök, talán, rövid boldog pillanatok. Csillogó szempár, még is üresen cseng tovább. Csak a pillanat heve, semmi más. Nincs tovább, mely gyorsan jött oly gyorsan távozik. Megfoghatatlan pillanat, elérhetetlen közelség. Pillanatnyi fájdalom. Kering, feszít, feszélyez! Egyszerű, mint a mondta végi pont! Semmit mondó, mint félbehagyott, megbánt mondat! Értelmetlen küzdelem, képtelen képzelet! Rövid, mint minden. Céltalan utazás, végtelen utakkal. Értelmetlen, üres, értelmetlen! Elfogytak a szavak, küzdelem nélküli haladás. Előre, tovább, nem nézni körbe, nem keresni, nem kutatni! Nincs ki megfelelne. Nincs ki hajtana. Felesleges, értelmetlen! Vállvonás, miért ne? Ellent mond bárki is? Nem! Eltántorít bárki is? Soha! Akadály? Megszűnt létezni, csak előre, nem nézni fel, nem érezni, hajtani! Tenni, mint bősz bika mi áldozatát bőszen, dühtől fűtve halad esztelen halálába! Előre, nincs visszaút!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.