Gaben Blogja

Szintén régi írásom.A Vég  Arcomat kezeimbe temetem. Leülök, de nem ülhetek sokáig. Korhad. Korhad a fa alattam. Ez is. Bármi mihez hozzáérek, pusztulásra van kárhozatva. Felkelek, s a farönk szétporhad. Nem mehetek az erdőben tovább. Utamat így is már csak hamu kíséri.…

Ez is egy régebbi: Világosság Kétségek gyötrik lelkem. A homályos jövő, lelkem fájdalma. Nem, semmi köze az emberi mulandóságnak. Értékesebb dolgok, mint az étel, ital, ruhák s a jó idő. Lelkem boldogságáról, nyugalmáról van szó, túl sok lenne az energiám s kihat…

Így a mai estére az utolsó egyik régi szerintem szép novellám: Születés  Élek még, legalábbis azt hiszem. Felkapom fejem, és a sötétet fürkészem. Milyen naiv is vagyok Én, mit is látnék, csak azt látom, amit eddig, sötét és sötét. Úgy takarja, fedi szemem, mint…

Ez is egy érdekes és ez se mai!A korház   A korház sose volt az emberek kedvence, de miért várnák el tőlem, hogy az legyen. Attól, hogy megmentették az életem? Jobban örültem volna, ha ott hagynak az autóban. Családom nincs, a nagyszüleimnél fogok lakni, ha kikerülök…