Gaben Blogja

VárokGondolom már Te is jártál úgy, hogy elgondolkoztál, az elméd messze szállt, mindenfele. Visszaemlékeztél régi szép és kevésbé szép dolgokra, majd elszálltál a ködös és titokzatos jövőbe, úgy mond álmodoztál? De olyan is volt már, hogy agyad kikapcsoltad, nem járt…

Ezt akkor írtam amikor megismertem, nem sokkal utánna, csak Neki, és most úgy éreztem már képes vagyok leírni ide is. Úgy gondoltam nem adok neki más címet mint amit megérdemel.... Ági Fekszem az ágyon, csupán a plafon fehérsége tekint le rám. Hosszan, elnyújtva…

Digittech. órán megtaláltam a fotóját és ezt hozta ki belőlem... :( Kezdek beleunniKezdek beleunni, fáradni. Unalmas, fájdalmas ez az egész világ. Ha nem látom nem hallom, nem érzem. Nem érdekel. De képtelen vagyok szabadulni az érzésektől, mint a makacs szamár,…

Az elkövetkező hetekben már kevesebb novellát fogok postolni, ugyanis a könyvre koncentrálok, maximum akkor fogok új novellát írni ha valami olyan történt, hogy nem bírom levezetni másképp...

 MuszájA szívem nagyokat dobban, mellkasom, meg-megemelkedik, szemeim a tájat fürkészik. Kezem zsebeimben pihentetem és bámulok ki az ablakon. A busz csak döcög, döcög kötelező útján, utasok szállnak fel, szállnak le. Én csak ülök és az elsuhanó tájat tekintem, testem a…

Az öreg bölcs  Fiatal, nyughatatlan és túlzottan türelmetlen. Öreg, tapasztalt, nyugodt és megfontolt. Különböző szavak különböző értelemmel, különböző személyiségek. Gondolhatjuk ezt, de nem. A vihar elült, a felhők feloszlottak, az eső elment, s a nap sugarai…

Amint a cím is mutatja pár napig nem lesznek új és régi novellák. A laptopomon még nincs net. Két-három nap ha szerencsém van és lesz net de akkor jön az áradat ;) Persze csak ha érdekel! :)

ÚtválasztásEgy út mi elágazódáshoz ért. Ez előtt állok most, botomra támaszkodva, visszafelé tekintek utamra. Kapucnim jobban felhúzom s kabátom összébb húzom. Megfáradtan a botra támaszkodom, majd újra az elágazódásokra tekintek. Mégis melyiket válasszam? Két lehetőségem…

Ez új:Azt érzemMiért érzem még? Miért kell, miért kívánom csókját, karjai ölelését, szíve dobogását szemei lágyságát? Miért kell nekem? Miért nem tudok szabadulni? Látom Őt mindenhol, látom, érzem s kívánom! Kívánom teste minden porcikáját, lágy hangját, vagy durva…

Mára az utolsó: Szerelem mint maga! Mi ez? Az érzés mi belém hatolt, átjárja testem, mintha anyagtalan semmi lennék! Egyszerű anyag melyet  bármi megszállhat. Az érzés magában hordoz mást is, egy személyt kinek jelenléte, bíztat, támogat és segít. Testem minden…

BoldogítóHa azt hiszed egyedül vagy és végtelen. Szíved egyedül van, s nem tudod, mit tégy mikor mindenki elhagyott, nem érdekelsz senkit s semmit, csak vagy mint egyszerű ember ki éli élettelen unalmas életét. Gondolj arra, van a világon egy ember kinek számára, akinek Te…

HahahaHahahaha, furcsa szó, hahaha, mondja az ember ha megbántják másképp mint kellene. De hahaha akkor is ha örül valaminek. Ha boldog, felhőtlenül békés és örvendetes mindaz mit tapasztal. Arcom hahaha-t formál a sok festék alatt. Egyik szemem sír a másik nevet. De ez csak álca,…

Veled Fogni kezed, szemedbe nézni. Ajkadhoz érni, érezni a világot s téged. Mindörökre s csak most. Választás, cél, ok és döntés nélkül melletted lenni. Veled élni, kezedet fogni s nevetni mindazon mit átélünk. Nevetni jón s rosszon, mert tudjuk, mi egymásé vagyunk,…

Ez egy 3 részes novella egyben:Állat 1.:A fejem majd megszakad. Fáj minden porcikám minden tagom. Fekszem a földön, de nem azon, min eldőltem. Hidegebb s ridegebb az min fekszem. Megpróbálok felkeni, nem sikerül, csak nyögök egy fájdalmasat.  Kár volt, csak felhívtam magamra a…

Már magam sem értem Már magam sem értem, csak létezek. Emberek vesznek körbe, felöltöm álarcom, mindenki látja, Én vagyok az aki, soha. Még is maszkom alatt sírok, fáj a szívem, tekintetem a távolba tekint, látom ott messze, ott kellene lennem. Távol mindentől mindenkitől.…

Ez új:Már megint Minden fényárban úszik. A levegőt megtölti a nyugalom, a béke és a szeretet. Minden ember, gyermek s felnőtt, amerre csak nézek mosolyog. Vidáman lépkednek az emberek a bódék között, vannak akik vidáman játszanak gyermekükkel, szerelmes párok…

Szintén régi írásom.A Vég  Arcomat kezeimbe temetem. Leülök, de nem ülhetek sokáig. Korhad. Korhad a fa alattam. Ez is. Bármi mihez hozzáérek, pusztulásra van kárhozatva. Felkelek, s a farönk szétporhad. Nem mehetek az erdőben tovább. Utamat így is már csak hamu kíséri.…

Ez is egy régebbi: Világosság Kétségek gyötrik lelkem. A homályos jövő, lelkem fájdalma. Nem, semmi köze az emberi mulandóságnak. Értékesebb dolgok, mint az étel, ital, ruhák s a jó idő. Lelkem boldogságáról, nyugalmáról van szó, túl sok lenne az energiám s kihat…

Így a mai estére az utolsó egyik régi szerintem szép novellám: Születés  Élek még, legalábbis azt hiszem. Felkapom fejem, és a sötétet fürkészem. Milyen naiv is vagyok Én, mit is látnék, csak azt látom, amit eddig, sötét és sötét. Úgy takarja, fedi szemem, mint…

Ez is egy érdekes és ez se mai!A korház   A korház sose volt az emberek kedvence, de miért várnák el tőlem, hogy az legyen. Attól, hogy megmentették az életem? Jobban örültem volna, ha ott hagynak az autóban. Családom nincs, a nagyszüleimnél fogok lakni, ha kikerülök…

Ez egy számomra igen igen érdekes írás, megvan már 4 éves is ez az íromány.Dark Angel  Dark Angel csak így hívja magát, de ki is Ő valójában. Ki lenne? Egy senki, vagy létem, életem része és valója? Nem, egyáltalán nem. Ha Ő senki, akkor én semmi, ha Én senki, akkor…

Ezt akkor írtam mikor életemben először megcsaltak, soha többé nem akarom érezni! Hűtlenség Nem hiszem, lehetetlen! Ülök, arcom kezembe temetem, minden egyes porcikám remeg, könnypatakok folynak végig arcomon. A kín, csalódás mardossa szívem s a tudat, a hűség csupán egy…

Ezt már nem mai gyerek körülbelül 2-3 éve írhattam! A sár Felpillantottam a mocsokból. Testemet már lassan teljesen ellepte a mocskos bűzös sár. Már csak szívem egy része s fejem pihentettem egy fűcsomón. Már nem ellenkeztem, hagytam had húzzon magával az egyedüllét a…

Legbelül Ott van mélyen legbelül! Érzem s élem percről percre, napról napra, évről évre. Nem tudom már mióta, de feszít, feszít legbelül az, mit képtelen vagyok kiengedni. A kulcs mi nyitná börtöne zárát, elveszett, én nem találom, keresem mióta álmom nyugtalan, napjaim…