Emberiség, human, homo sapiens, mind egy fajt, egy népet jelent. Mi mind együtt élünk, egymás mellett, egy közösségben, egy bolygón. Mi mind, egyszer élünk, létezünk, lélegzünk, érzünk. Minden összeköt, összekötő kapocs, minden mi körbevesz, csupán eltompult az érzés, elnyomtuk a kapcsot embertársaink között. Nem érezzük azt, mit a másik érez, nem látjuk azt, mit társunk lát, nem halljuk, amit Ő hall. Szemünk tágra nyitjuk, szívünk bezárjuk, lelkünk elhanyagoljuk, elhajítjuk, hisz sokan kételkednek benne, nem látják, nem hiszik. Pedig ott van, mélyen legbelül. Egy akadály áll előttük, egy csekély akadály, mit Önön csekély hitük emelt lelkük elé. A társadalom felé, nyitott szemmel tekintenek, keresik másban az Ő lelkük, keresik, kutatják, hogy bizonyítsák. De nem találnak semmit, nem látnak semmit. Hisz szemük csukva, lelki szemük zárt, akár szívük kapuja. Képtelenség vakon meglátni azt, mit csak a látó vehet észre, képtelenség úgy látni, ahogy Ők néznek. Görcsösen ragaszkodnak ahhoz, mit testi érzékszerveikkel tapasztalnak s végtelenül félnek attól, mit pszichés tudatukkal érezhetnek. Képtelenek megállni, képtelen megnyugodni, soha, soha nem jutnak a mindenség szintjére. Hisz oly közel vannak, csak szemük kellene lecsukni, a lélek titkait magukban keresni s a mindenség részévé válni. Együtt, egyként, mindennel. Egy dobbanás, egy lélegzet. Akkor, ott abban a pillanatban a lélek megnyílna, a szem kitárulna, és mindennek vége lenne. Egy új kezdet, egy új út, új tapasztalatok, új hatalmak, új emberiség, új világ, új vég.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.