Hallom a kint háborgó természetet, zúg a cserepek alatt betörő viharos szél! A fűzfa meg meghajlik a természet lehelete előtt, nyikorogva állja a csapásokat. Szobám falainak védelmében, meghúzódva az egyik sarokban üldögélek! Lehunyom szemem, kizárom a hangokat. Egy pillanatra minden elsötétedik, minden elcsendesedik! Egy villanás, s elmém, hatalmasabb robajjal, hangosabban zúg, zakatol, mit eddig hallgattam. Figyelem a képeket, a villanások újabbnál újabb emlékeket vetítenek elém. Múltam felejthetetlen részei, múltam s létem részei! Mindaz mi meghatározza életem, most szemem előtt robog el. Szép és jó, bánat s fájdalom, mindent mit szívből, lélekből éltem át! Múltam előttem áll, tisztábban, kivehetőbben, mint bármi más az életben! De jövőm homály fedi, tiszta s látható jövőm nem több, mint egyszerű, tejfehér köd. Mégis számtalanszor pillantok vissza, értékelem át múltamat. Számtalanszor áll előttem a döbbenet, múltam darabjai, azok, mik határozzák jövőm sötétségét! Hibákat, számtalan hibát követtem el, volt, mit már nem egyszer, de akkor, elvakított a szerelem, bánat, mámor! Mégis, ha van egy nyugodt percem, mit saját magamra fordítok, képes vagyok, tisztább jövőt alkotni, szebb kilátásokat, nem egyet, nem százat, ezreket. Mik talán, majd egyszer, múltam részévé válnak. A múlt az mi meghatároz, a múlt az, mi eldönti, jövőnk milyen alakot formál! Önön tetteink, választásaink határozzák meg azt az egyetlen egy jövendőt, mi pillanattá, majd múltunkká válik. A múlt szüksége, elhozza számunkra a jövő pillanatát! Élhetünk abban, mi már megtörtént, s akkor jövőnk, szertefoszlik. Használni kell azt, mit már megtapasztaltunk, nem újraélni! Felismerni s megismerni azt, mit már elkövettünk s jövőnk, könnyebb, tisztább, szebb lesz! Csak élnünk kell a lehetőséggel, megragadni, majd múltúnkká tenni azt! A jövőnk mi választjuk, de sorsunk nem kerülhetjük el soha! Csak annyi lapból választhatunk, amennyi megadatott számunkra! Nincs csalás, csak a sors játéka ez, mit, mi akarva, akaratlanul, de játszunk! Hozzuk létre saját jövőnk, de ha mégsem úgy történik, egy újabb jövőt alkothatunk, az újabb, régi feltételekből! Mégis, a legegyszerűbb jövő, a legnagyszerűbb!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.