Sokszor az életben, csak hagyjuk kicsúszni kezünk közül az eseményeket! Sokszor az életben, észre sem vesszük a fényt, mi úgy sugárzik ránk, mint az esthajnalcsillag életünk sötét egén! Elmulasztjuk az esélyt a boldogságra, túl sok atrocitás éri lényünk egészét! Csak várunk a nagy csodára, a mindent eldöntő ajándékra a sorstól! Magam is erre vártam, hogy történjen valami, mi oly hirtelen csap belém, mint a villám súlyt le az égből! De az ilyen csodáknak gyors vége lesz, hirtelen fény gyúl, mit a villám ereje kelt. A jó dolgok, az igazán jó dolgok lassan kelnek életre! Csupán termőföldre van szüksége a magnak, mi szép lassan gondos ápolással gyönyörű virággá növi ki magát! Én és Ő, mi ketten vagyunk így együtt a föld, mi életet és otthont ad szerelmünk magjának! Érzelmeink táplálják a magot, erősítik, szépítik a virágot! Nem vártam a csodát, nem láttam a villámot, mit kaptam sokkal több, s jobb, mit szívem remélt s titkon áhított! Megragadtam a pillanatot, s engedtem a csábításnak! Megláttam Őt, s éreztem. Egy szikra pattant, közte s köztem. Az élet szikrája, az mi akkor kettőnk pillantásától világra jött. S a vágy fogott el, meg kell kapnom, meg kell tudnom, miért volt oly fontos az a külvilág számára csak pár másodperces pillantás, mi számunkra egy örökkévalóságig tartott! Megszületett a mag, mit gondosan s óvatosan eltemettünk! Majd egymáshoz bújva ápolgattuk szerelmünk magvát!
Szívem újra dobog, s csak egy ember miatt, egy emberért, Ő Érte, míg Virágunk éli világát! Szeretem, amíg Ő szeret, ölelem amíg Ő ölel engem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.