Gaben Blogja

 Mi történt? Miért vagyok itt? Próbálok emlékezni, de a fejem azonnal hasogatni kezd, amint a múltat próbálom kifürkészni! Meg kell próbálnom, tűrnöm kell a fájdalmat, megerőltetem magam! Emlékezz! Emlékezz! Minden porcikám beleremeg a fájdalomba, az egész testem ordít az…

 Sokszor az életben, csak hagyjuk kicsúszni kezünk közül az eseményeket! Sokszor az életben, észre sem vesszük a fényt, mi úgy sugárzik ránk, mint az esthajnalcsillag életünk sötét egén! Elmulasztjuk az esélyt a boldogságra, túl sok atrocitás éri lényünk egészét! Csak…

 Várok, de mire? Telnek napjaim. Teljes szívemből, lelkemből, múlnak el a pillanatok. Újra magam vagyok, tiszta énem részét mutatom a világnak, nem bújok el, kitárulkozom. S közben bőszen keresem őt, de nyughatatlan vagyok, türelmetlen, magányos. Fáj az, mit mások oly…

Minden porcikám, mi részem s lényem lényege, üvölt, harcol! Küzd egy célért, egy élményért, egy világmegrengető tettért! Cselekvésre vágyik testem. Lelkem, tettekre sarkal, vágyam hajt, a világ visszatart! Érzem, bármire képes vagyok, mégis tehetetlenül lebegek kétségeim…

Egy apró vékony fehér szál. Vékony, sérülékeny és magányos! Több csonk, aranyszálak roncsolt tömkelege mered a világ felé. Mint a kócos, töredezett hajtömeg, úgy csomósodik előttem. Fejem az ölébe hajtom, a kis ezüst szálak újra összekapcsolódnak, gyenge kis szál köt…

Egy ültő helyemben remeg a lábam, mutató ujjaim egymás körül forognak, vadul bele-bele túrok a hajamba! Nem bírom tovább visszatartani, tenyerem izzad, szívem szaporán dobog, mellkasom gyorsan emelkedik s süllyed. Zihálok, felpattanok, elkapom éjjeli lámpám, majd falhoz vágom.…

Minden kis öröm, boldog pillanat fontos számomra. Sejtelmem sincs, meddig bírom még, kapaszkodom a mindennapi apró örömökbe. Már csak ezek maradtak, a napsütés, egy édes parfüm illata, egy őszinte mosoly, szép szemek, a világ maga mi körülvesz.  Félek, nem tart már soká,…

Hallom a kint háborgó természetet, zúg a cserepek alatt betörő viharos szél! A fűzfa meg meghajlik a természet lehelete előtt, nyikorogva állja a csapásokat. Szobám falainak védelmében, meghúzódva az egyik sarokban üldögélek! Lehunyom szemem, kizárom a hangokat. Egy pillanatra…

 Előzmények: http://minden6o.blog.hu/2009/10/27/fenyek_hegyehttp://minden6o.blog.hu/2009/10/27/feneketlen_kutForró levegő szárítja arcom, a nap sugarai égetik testem. A horizont izzik a kibírhatatlan hőségtől! Minden mi egykor itt élt, mozgott, ma már nem több egyszerű pornál,…

Az ember mindig is egy furcsa teremtmény volt. Számtalan példa mutatja többszínűségünk, számtalan jó és rossz példa, mit egyesek oly szívesen viselnének míg mások könnyű szerrel dobják el azt az ajándékot mi nekik megadatok! Nem veszik észre mi a szemük előtt van, nem…

Apró gömböcskék szállnak körülöttem, finoman ringnak felfele. Egy darabig figyelem őket, tőrnek a háborgó felszín felé. Fénysugarak hatolnak le hozzám, küzdenek a gömböcskékkel szemben! Furcsa a talaj, markomban tartom, figyelem, ahogy szép lassan kifolyik az ujjaim között.…

Milyen szép is lenne! Az élet, csak egy napból állna! Egyetlen gyönyörű napból, mit a tengerparton fekve, töltenék el. Nyugágyamba süppedve, kókusz poharamból, szívószállal szürcsölném koktélom. Néha megbirizgálnám a kis napernyőt a poharam szélén, s csak egész nap…

Kiapadtam, a világ mi bennem él, létezik, szinte teljes pompájában virágzik lelkemben. De a forrás, az éltető forrás, mi mindezt fenntartja, a végét járja. A hegy, mi minden élet bölcsője, a fények hegye, most feketén, otrombán ágaskodik ki a dzsungel közepéből. Az állatok…

Nem megy... kiapadtam...

 A nevek még nem biztosak, egyszerűbb most még a környezetmben felelhető emberek nevét használni :D Még nem minden végleges ez amolyanvázlat :) Ha tetszik kérlek valamilyen úton módon jelezd azt felém! :) Köszönöm!   Három év maradt.  …

Oly nehéz, oly bonyolult, sok a buktató, sok a csalódás. Örökkön örökké keressük, kutatjukm, s a csalódás, mit a hiába való kutatás okoz elviselhetetlen. Hosszú időnek hisszük mindazt mi csak egy szempillantás, hatalmas fájdalomnak éljük meg azt, mi csak mankó a…

Emberiség, human, homo sapiens, mind egy fajt, egy népet jelent. Mi mind együtt élünk, egymás mellett, egy közösségben, egy bolygón. Mi mind, egyszer élünk, létezünk, lélegzünk, érzünk. Minden összeköt, összekötő kapocs, minden mi körbevesz, csupán eltompult az érzés,…

Agyam tompa, látásom homályos, érzékeim zsibbadtak. Nem érzem a tapintást, nem hallom, nem észlelem a környezetem. Zsibbadt aggyal, testtel fekszem a földön. Színes, furcsa és gyors alakok húznak el a szemem előtt. Megpróbálom megérinteni őket. Ujjaim között száll el a színes…

Elképzelhető, hogy majd publikálok egy keveset a készülő "könyvemből", de csak hogy megtudjam, van-e értelme és, hogy olvasható-e :D ! :)

Tanácstalanul állok lelkem tükre előtt. Mit kellene látnom benne? Képtelen vagyok bármit is formálni, képtelen vagyok elképzelni, mi is lesz. Állok az üres tükör előtt, néha látok valamilyen elmosódott képet, de képtelen vagyok, éles, határozott körvonalú önképet…