Gaben Blogja

Előre tovább meg ne állj. Körülötted a világ suhan tovább. Elmosódott alakok százai, emberek tömegei jönnek melletted, válnak el tőled, hagynak el, csatlakoznak hozzád. Sokuknak csak a hátát látod, sosem mutatják arcuk, vonásaik természetük rejtve marad. Vannak kik élesebbek,…

Apró viszketés, bizsergető érintések sokaságának futkározása a hátamon. Milliónyi pontok, melengető érintése. Reakció, kölcsönhatás, vágy, fékezhetetlen tiszta vágy, mi egyetlen biztos pontba, egyetlen irányba vonz, köt, hajt. Személyének vonzása, szemei csillogása, ajkai…

Látok, érzek, érzem, félem. Közelsége, távolsága, érintése, illata. Feromonjai járják át testem, töltik be tüdőm. Közelsége, szíve dobbanása, létezése, létem célja. Szeme csillogása, mosolyának fénye, lelkének szépsége. Minden lélegzete, minden szava, gondolata. Vele,…

Ujjbegyeim finoman haladnak a kellemesen meleg lágy acélon. Kitüremkedéseket gyermeteg játékként kerülgetem, mintha csak versenyautók lennének az ujjaim, ki-ki beelőz, előre halad. Átveszi a vezetést a mutatóujj, majd lemarad s a többiek fej- fej mellett haladnak a gombsorok és…

Sötét, mély sötét, mely örökkön körbe vesz. Átölel, magába foglal, már már a részem, egybeolvadva haladok előre, botorkálok, bukdácsolok láthatatlan akadályokban. Egész testem egy merő sebhely. Váratlanul, semmiből éles tárgyak szaggatják tépik ruhám, bőröm, húsom.…

Küzdök, küzdök saját önmagam ellen. Előttünk terül el minden, mit elpusztított Ő a sötét Ő. Mosolya gúnyos, szemei bánattól és dühtől izzanak. Sötét koszos szakadt ruhájából csöpög a fekete büdös sár. Mintha csak a bűn s a kárhozat szülötte lenne. Haja fekete…

Furcsa játék, sakktábla fekete fehér parancsló színei marják szemem, nyugtató fekete fehér lüktetve eszi be magát szemgolyóm mélyére s égetik agyamba a kétséget, reménytelenséget s a folytonos feszült pattanásig feszülő véget. Csak egy kicsi hiányzik csupán csak egy löket…

Mögöttem az izzó mindenség, perzseli a tájat, olykor olykor vállamat éri, hajamba kap. Megperzselve testem is. Lemerevedik minden egyes porcikám, megállj parancsol lényem egésze. Vállam mögött hátrapillantok, elég volt. A perzselő világ hátam mögött megveszett vadként tombol,…

Rövid de most én is ilyen vagyok, nyugodt de izgatott. Csak hagyom, had vigyen az ár, csak fekszem, had vigyen a szél. Finoman simogat a szál, megannyi szál. Érdes mégis éles, de nem vét sebet testemen. Nem bánt, nem kínoz, finoman oltalmaz. Kicsusszan fejem alól bal kezem, lassan…

Ezt nagyon régi papíron van rajta már sárgul a papír meg bomlik szét :D szóval nem mai szülemény, nem nyúltam bele egy szót írtam bele csak pluszba :)  Fájdalmak miket nem értek. Érzelmek melyek hatalmát csak szívünkkel mérhetjük fel. Emberi ész, tudomány, technika kevés…

Nem tudnám megmondani mikori novella. Pár éves lehet, kicsit átírtam :) javítgattam. Azt meg pláne nem tudom már kinek szólt de van tippem :) Egy apró vékony fehér szál. Vékony, sérülékeny és magányos szál! Több csonk, aranyszálak roncsolt tömkelege meredezik…

Mély lélegzet, mélyre ható, hosszú lélegzet. Lecsukom szemem, s mély lélegzetet veszek, átáramoltatom az egész testemen.  Mellkasom magasra emelkedik, lassan egyenletesen hullámzik a mellkasom, eltölti testem a friss Oxigén, az éltető levegő. Szívem dobbanásai kihagynak,…

Szinte hangtalan, apró nesz, üres csend, én mégis hallom. Hallom, érzem, átélem, minden percem együtt töltöm, minden lélegzetem megerősíti távolból vándorló neszét. Súlytalan lebegek átlátszó felszínén, csupán apró hullámok háborgatják felszínét. Kristálytiszta vize…

Félbemaradt mozdulat, megrekedt világ, mint a fogaskerék, mi olaj nélkül maradt. Lendület vitte még, de a törvények megakasztották. Megragadt, mint emlékben a csók íze mi mindent feletetett, megragadt, mint az utolsó szó, mi elhagyta ajkát s gyengéden fülembe mászott, hogy…

Ismerős környezet, térdig botorkálok a papír fecnikben. Lassan, komótosan haladok, mint egy élőhalott, kit csupán egy dolog hajt előre, jobb formán mondva, egy dolog élteti. Ez az egy dolog különbözik részemről, mi részemből való. Hosszú, vékony göcsörtös ujjaim markolják a…

Elmém tiszta, szívem átjárja a nyugalom. Érzem értelten mindenem. Teljes harmónia járja át minden porcikám, szemem meg sem rebben, hajam finoman simogatja a lágy szél, tavasz illata járja át a világ minden zugát. Friss, üde, tisztító illatok szállnak a levegőben, ezernyi…

Lágyan ringat a végtelen, sós víz simogatja arcomat. Üveges tekintettel bámulom az eget, lassan, mélyeket lélegezve lebegek. Előttem célom délibáb képe lebeg, mögöttem küzdelmeim sora kerget. Üres létezésem nem tölti ki nyugodt valóm, emlékképek gyötörnek, fel-felvillanó…

A sós víz párája tölti be tüdőm. Apró szemcsés homok pereg le a lábamon a felcsobbanó habos tengervíztől. Csak bámulom a horizontot, a soha le nem nyugvó napot. Jobb kézfejem királyom fején pihen, így kettesben bámulunk a végtelenbe. Fényes nappal van, de a csillagok magasan az…

Apró fénypontok, fényesebbnél fényesebb összesség. Mindenségük tükröződik üveges szemgolyómon, megannyi pont, megannyi forma, milliárd számmal lepik el az égbolt minden szegletét. Örökös éjszaka foglyaként heverek a fekete földön. Merev testtel bámulok a végtelenbe,…

 Hideg gyémánt penge csillog a holdfényben. Markolata durva és munkálatlan. De görcsösen markolom. Küzdök az érzéssel, a félelemmel. Árnyak járnak körbe-körbe körülöttem, kántálják undok idegen nyelvezetük bélforgató igéit. Kígyónyelvük élesen csattog a fülem…

Vörösen izzó láncok égetik magukat mélyen húsomba. Sercegő hús égett szagot áraszt fullasztó füsttel töltve meg a sötét szobát. Mind két karomat vastagon fonják át béklyóim, lábujjaim épp csak súrolják a forró talajt. Hajam mocskos a rászáradt vértől s orromból is…